A strandolás története
Kétségtelenül a legnépszerűbb, és mondhatjuk a legelérhetőbb, mivel szinte minden kis –és nagyvárosban megtalálható: a strandolás. A strandoláshoz köthető reklámajándékok száma pedig végtelennek mondható, de ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ezek speciális termékek, hisz egy logózott strandpapucsot csak és kizárólag strandhoz köthető alkalommal, és évszakba ajándékozhatunk. Épp ezért reklámértéke is csak szezonra korlátozódik. Emellett számolhatunk különleges reklámajándékokkal is, de erről bővebben olvashat a drága olvasó előző strandolós posztomban.
Amiért ismételten ehhez a témához köthető cikket írok az az érdektelennek kicsit sem nevezhető történeti szál, ami a mai értelemben vett strandolási szokáshoz vezetett. Senkiben nem merült még fel a strandolás története iránti igény, miközben a hasát süttette egy forró nyári délután az egyik medence partján? A legenda szerint ebben is egy hölgy volt a merész „első”, bizonyos Boigne grófnő. Egyszerűen fogta magát, és Dieppe-ben megfürdött a tengerben, a hullámok közé komornái vitték hordozószékén. Mivel teljesen ismeretlen volt a tett, így a grófnő fürdős szokásai óriási tömeget vonzottak, akik a grófnő elmeállapotát találgatták, hogy mi vihette rá a furcsa és szokatlan tettre. Ami lassan-lassan, a felháborodás elmúlásával divatot teremtett. Természetesen hazánkban, a vízi sportolók körében az 1890-es években divat volt a levetkőzve (úszónadrágban) napozás és fürdőzés, ám a korabeli erkölcsök csak lassú hullámokban engedte levetni az emberekről a vízben is nyakig felöltözve strandolási szokásokat.